Márai A Gyertyák Csonkig Égnek
- Marai sandor a gyertyak csonkig egnek
- A gyertyák csonkig égnek
- Márai a gyertyák csonkig égnek kritika
- A gyertyák csonkig égnek · Márai Sándor · Könyv · Moly
Mert valami fontos dolog történt, valami eltörött, valami örökre megváltozott. Egy barátság ért ott véget, bár ahogy a gondolatok eljutnak egy pontra, rájövünk, hogy nem is véget ért, inkább csak próba elé került – hogy ez a próba hogyan sikerült, maradjon a szerző és a regény titka, amit az olvasónak kell megfejtenie. Mindenesetre olyasmi történt, ami két férfi között a legfontosabb, legszentebb viszonyt bolygatta meg. A barátság kerül pellengérre, ami a testvérségnél is szorosabb kötelék – hisz itt nem a születés szeszélye folytán kerül közel egymáshoz két ember, hanem értelmük, lelkük hasonlatossága miatt. Emiatt alakul ki az a hihetetlenül erőteljes atmoszféra, ami képes még a kissé pátoszos felhangon is áttörni, képes nyomasztóvá és megrázóvá tenni az amúgy banális szerelmi háromszög esetét is. A könyv ugyanis nem a szerelemről, a féltékenységről, a – a klasszikus értelmemben vett – megcsalásról szól. A tét itt sokkal nagyobb: a valódi emberi szeretet, a teljes közelség és annak megtörése, majd ennek megértése és elfogadása áll a regény középpontjában, ami lehetne szerelem is, de ott valami mindig belezavar a dolgokba.
Marai sandor a gyertyak csonkig egnek
M�RAI S�ndor A GYERTY�K CSONKIG �GNEK Ez a m� a bar�ts�g reg�nye, a bar�ts�g�, amely a f�h�s �s bizonnyal M�rai szerint is: ".. � emberi t�rv�ny. A r�gi vil�gban ez volt a leger�sebb t�rv�ny, erre �p�ltek fel nagy m�velts�gek jogrendszerei. A bar�tot meg lehetett �lni, de a bar�ts�got, mely a gyermekkorban sz�v�d�tt k�t ember k�z�tt, tal�n m�g a hal�l sem �li meg". A gyerekkorban gy�kerezett Henrik �s Konr�d bar�ts�ga is. T�z�vesek voltak, mikor megismert�k egym�st a b�csi hadapr�diskol�ban. Henrik d�sgazdag magyar gr�f fia, Konr�d apja b�r�s�tott hivatalnok volt Gal�ci�ban, anyja lengyel. A k�t fi� s�lve-f�ve egy�tt volt, a ny�ri sz�nid�t, k�s�bb a kar�csonyt is egy�tt t�lt�tt�k a gr�fi kast�lyban. Egy�tt avatt�k �ket tisztt�, minden szabad idej�ket egym�s t�rsas�g�nak szentelt�k. Nem v�ltozott semmi akkor sem, amikor Henrik asszonyt hozott a h�zhoz, a gy�ny�r�sz�p Krisztin�t. Egy napon azt�n fordulat t�rt�nt. Vad�szatot tartottak a gr�fi vadaskertben. Henrik �szrevette, egy szarvas l�pett ki vel�k szemben a tiszt�sra, s hallotta, hogy a m�g�tte t�z l�p�snyire halad� Konr�d cs�re t�lt.
Mert igaz az árulás, a csalás, a gyilkossági kísérlet, de az is igaz, hogy Henrik nem ismerte fel, nem akarta látni – vagy nem törődött mindazzal, ami idáig vezetett. Nem véletlenül ő a Tábornok, nem véletlenül ő a parancsokhoz, rendszabályokhoz ragaszkodó ízig-vérig katona, a prédáját fegyelmezetten leső és arra könyörtelenül lecsapó vadász. Nem az a típusú ember, aki akár egy milliméternyi tévedést, aki egy pici szubjektivitást, hajlékonyságot is megengedne magának. Henrik objektív, fegyelmezetten felolvassa, és számon kéri a tanult leckét. Komolyan, halálosan komolyan. Tudom, az erkölcsi normákkal nem lehet viccelni, mégis zavar ez a merev szigorúság, mert úgy érzem: itt egyszerre van szó a kőtáblákra vésett parancsok és a K. u. K. erkölcskódex betartásának számonkéréséről (és ez utóbbi miatt minduntalan Markovits Szibériában raboskodó – pontosabban: helyőrségükön tartózkodó – tisztjeit juttatja eszembe. "A szolgálati szabályzat, becsületügyi szabályzat mindenek előtt…" – mindenre van szabály, és mindent meg lehet magyarázni).
A gyertyák csonkig égnek
Nem n�zett h�tra, de biztosan tudta, hogy Konr�d nem a vadat, az � fej�t c�lozza. Megdermedt, de nem tett semmit. Azt�n a szarvas hirtelen megugrott, �s Konr�d leengedte a pusk�t. "Elmulasztottad" - sz�lalt meg nyugodtan Henrik. Este m�g h�rmasban egy�tt vacsor�ztak, de Henrikben meggy�keresedett a k�nz� gondolat: Krisztina elv�gy�dik inn�t. �jf�lt�jban Konr�d hazamegy, a h�zasp�r is lefekszik, de Henrik nem tud aludni; k�nz� k�ts�geire Krisztin�nak az � sz�m�ra �rt napl�j�b�l akar bizonyoss�got tal�lni, de a napl� nincs a szokott helyen. M�snap reggel Henrik Konr�d lak�s�ra hajt, s ott tudja meg: Konr�d elutazott. M�g Konr�d szob�j�ban medit�l, amikor s�padtan, feld�lva meg�rkezik Krisztina: "Elsz�k�tt" - mondja - "Gy�va volt". Ez volt az ut�ls� sz�, amit Henrik hallott az asszonyt�l, s ez �pp el�g volt arra, hogy teljes vil�goss�g gy�lj�k a fej�ben. Igen, Krisztina a szeret�je Konr�dnak, egy�tt akartak sz�kni idegen orsz�gba, de Konr�d nem v�llalta bar�tja meggyilkol�s�t, pedig csaknem b�ntetlen�l megtehette volna: vad�szatokon gyakran el�fordulnak balesetek.
Počet strán: 176 Väzba: mäkká, brožovaná EAN: 9789632276878 Jazyk: maďarský Vydavateľstvo: Helikon Kiadó Orig. vydavateľstvo: Rozmery: 1, 2 cm x 11 cm x 18 cm Hmotnosť: 0, 1 kg Dostupnosť: Vypredané v e-shope Cena v e-shope: 3, 06 € Bežná cena: 3, 22 € Zľava 5% Titul nemáme na sklade v e-shope a je vypredaný aj u dodávateľa. Pozrite sa nižšie, či máme titul v niektorom z kníhkupectiev. Zobraziť dostupnosť v kamenných predajniach O knihe: Szerelem, barátság, társaság, magány. Vagy ezek tetszőleges sorrendben. Két férfi és egy nő története. Meg egy titok, aminek megfejtése elmaradt. Márai Sándor világsikerű regénye a késői leszámolás drámája. Mi történt akkor, azon a negyven évvel ezelőtti napon? Miféle halálos bűn követel most tisztázást? A kérdések, szenvedélyek mögött egy fiatal halott: Krisztina, egyikőjük szeretett felesége. Hasonló szenvedély volt a két barát részéről akkor, ugyanezen nő iránt. Az egyik csalt és menekült, a másik maradt, de nem nyújtott kezet a bajban Krisztinának.
Márai a gyertyák csonkig égnek kritika
Henrik egy széthullt, letűnt világ normáit, eszményeit kéri számon. 1942-ben, a regény írásakor, ezek a normák, eszmények már régen megsemmisültek. Az örök érvényű, vagy ennek tartott, örök érvényűnek óhajtott, remélt törvények számonkérése rendben van. A nemesi szokásokhoz, vadászgató, bálozgató, főúri, tiszti/tábornoki kiváltságokhoz ragaszkodó, más életformát, gondolkodásmódot (például a művészethez, a civil élethez jobban ragaszkodó Konrádét vagy a Krisztináét) nem ismerő, el nem ismerő, kizárólag a saját világának mércéjével mérő, ítélkező, ebbe a világba be nem illeszkedőket kizáró, illetve belekényszerítő Henrikkel viszont nem tudok egyet érteni. Nem szeretem a nőkről alkotott képét – ismét Füst Milánra, pontosabban Störr-re emlékeztet – a nőnek is van valamilyen jelleme, de az más, a nő is érez valahogy, de az is más, a nő nem képes a barátságra. Egyszóval: a férfi az ember. A nő csak nő. És az a nő, aki körül az egész történet szövődik, aki próbára tette az igaz, komoly férfibarátságot, a nemes viszonyt, a magasztos érzelmeket, ez a nő úgy van jelen a műben, hogy végig hiányzik belőle.
- Sokkal több mint testőr online
- Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek - ekultura.hu
- Youtube jóban rosszban mai adás full
- A gyertyák csonkig égnek
- A gyertyák csonkig égnek - kniha | Panta Rhei
A gyertyák csonkig égnek · Márai Sándor · Könyv · Moly
Ezzel a könyvvel is úgy jártam, mint Füst Milán A feleségem története c. regényével. Szeretem is, meg nem is. Szeretem azért, mert középpontjába olyan témát állít, amely talán aktuálisabb, mint valaha: a barátságot, hűséget, árulást – és általában az erkölcsöt. Nem szeretem, mert, igaz: az erkölcs nevében, de mégis: vádol. Az egész regény, amellett, hogy feladja a leckét mindabból, aminek lennie kellene, de nincs, egyetlen vádbeszéd, mely nem ad lehetőséget a vádlottnak, hogy megvédhesse magát. Az elbeszélő makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy csak az egyik felet hallhassuk, miközben ennek a félnek a monológjában (mert itt szó sincs párbeszédről) számos olyan dologra is fény derül, ami talán enyhítő körülménynek számítana, ha valós perről lenne szó. De nem így van. Úgy érzem, itt az ítélet már rég megszületett, a vádlottra már csak azért van szükség, hogy felolvassák azt előtte, hogy ő egy kézfogással némán aláírja, és visszatérjen az örök száműzetésbe. Igen, picit (vagy talán nem is olyan picit) haragszom Henrikre.
Konr�d a t�rt�ntek ut�n lemond rangj�r�l, s elmegy a tr�pusokra, Henrik pedig kik�lt�zik a vad�szh�zba s addig nem teszi be a l�b�t a kast�lyba, m�g n�h�ny �v m�lva Krisztina meg nem hal. A reg�ny jelen idej� cselekm�nye negyvenegy �vvel az eml�kezetes vad�szat ut�n t�rt�nik. A Londonban �l� Konr�d a v�rosba l�togat, �s �rtes�ti Henriket, a t�bornokot �rkez�s�r�l. A t�bornok par�d�s kocsit k�ld �rte �s gyerty�k f�ny�n�l ott vacsor�znak, ahol negyvenegy �v el�tt utolj�ra �ltek egy asztalhoz. A vacsora ut�n a t�bornok id�zi fel h�rmuk hist�ri�j�t, �s feleletet v�r n�h�ny k�rd�s�re, p�ld�ul arra, hogy Konr�d t�nyleg le akarta-e l�ni azon a vad�szaton. � azonban nem v�laszol, hiszen n�m�n is mindketten tudj�k a feleletet. Mire a gyerty�k csonkig �gnek, a k�t bar�t k�zfog�ssal b�cs�zik egym�st�l, most m�r �r�kre. A reg�ny nagyszer�en dokument�lja M�rai �r�sm�v�szet�t, reg�ny�p�tkez�s�nek fog�sait, de a mai olvas�t�l a t�ma kiss� idegen. A szerelem, a bar�ts�g, a h�s�g �s �rul�s ilyet�n felfog�s�t nem is nagyon �rti.
Éppen ezért sokkal lassabban folydogál, mint a második rész, nem érezzük még azt a feszültséget, ami a szétfeszíti a regény folytatását, ami nyugtalanítóvá és valahol megrázóvá teszi az éjszakai beszélgetést. A második rész ugyanis nem más, mint a hajdani barátok találkozása és beszélgetése, amíg a gyertyák csonkig nem égnek. Valójában persze inkább egy monológról van szó, a főhős (és a szerző) párbeszédéről önmagával: negyvenévnyi gondolat megosztása a másikkal, mintha nem is várna sem megerősítést, sem cáfolatot. Mintha a másik nem ugyanúgy élte volna meg azokat az éveket, nem lett volna alkalma végiggondolni, mi is történt. De gondoljunk csak bele, nem ilyenek vagyunk mi is? Hányszor gondoltuk végig az életünk egyes eseményeit, miközben tisztában voltunk azzal, hogy soha nem fogjuk megtudni, mi is történt valójában, mi állt az életünkre ható emberek cselekedetei mögött, miért tették vagy mondták azt, ami meghatározott bennünket még évekkel később is? Márai hőse ezért nem is nagyon kérdez, inkább csak mond, pontosabban kinyilatkoztat – mert hiába a kérdések, a végső döntést már úgyis meghozta a főhős, csak a pecsét hiányzik, hogy aztán emberi élete végén sírba szállhasson azzal a tudattal, hogy megértette, mi is történt vele negyven éve, egy hideg reggelen, amikor barátja puskát fogott rá.
Összefoglaló Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény - az író stílusművészetének remeke - vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás örvényeibe. Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végigbeszélgetik az éjszakát. A múltra visszatekintve egyikükből vádló lesz: egyikük annak idején elárulta, sőt majdnem megölte barátját, elcsábította a feleségét, örökre tönkretette az életét. Ám a tragédiát valójában nem alkalmi gyengeség okozta: a világrend széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti.