Hol Él A Kacsacsőrű Emlős / Index - Tech-Tudomány - A Szemünk Láttára Tűnik El Csendben A Kacsacsőrű Emlős
Figyelt kérdés Nagyon kéne a válasz! Kérlek segítsetek. Egy dolgozat múlik rajta 1/8 anonim válasza: 100% A VV-villában. Poénon kívül: rákerestem a "kacsacsőrű emlős" kifejezésre google-ön és az első találat kiadta.... Kelet-Ausztráliában. 2011. nov. 6. 15:39 Hasznos számodra ez a válasz? 2/8 anonim válasza: Kelet-Ausztrália, Tasmánia [link] Forrás: Wiki. 4, 5 mp-be került. 15:39 Hasznos számodra ez a válasz? 3/8 A kérdező kommentje: köszönöm a válaszokat, de én úgy értettem, hogy hol?? Tengerparton, vagy talán egy.... akármibe. Tényleg nagyon kéne. De köszönöm az előttem válaszolóknak 4/8 anonim válasza: rossz kategóriába van a kérdés. bocsi. 15:47 Hasznos számodra ez a válasz? 5/8 anonim válasza: A villába:))) igen, nekem is rögtön az ugrott be:) Élete nagy részét a vízben tölti 2011. 15:47 Hasznos számodra ez a válasz? 6/8 anonim válasza: Nem sósvízben él, hanem kisebb tiszta vizű patakokban. 15:55 Hasznos számodra ez a válasz? 7/8 anonim válasza: Tudtommal zavaros vizű tavakban. 7.
Index - Tech-Tudomány - A szemünk láttára tűnik el csendben a kacsacsőrű emlős
Testfelépítése [ szerkesztés] A kacsacsőrű emlős kb. 50 cm hosszú állat. Áramvonalas testalkata a hódéra emlékeztet, ám széles és lapos szájszerve ("csőre") a kacsáéra hasonlít (viszont nem szaruból, hanem kemény bőrből van, és ennek megfelelően érzékenyebb). Fogai sincsenek (csak az újszülötteknek). Testtömege 700 és 2400 g között változik: a hímek nagyobbak, mint a nőstények. A hímek hátsó lábaikon "sarkantyúkat" (avagy "fullánkokat") viselnek, és azokhoz méregmirigy csatlakozik: a sarkantyúkat vetélkedéseikben használják. A méreg nem nagyon veszélyes, de rendkívüli fájdalmat okoz, amit fájdalomcsillapítók (közéjük értve a morfiumot is) sem mérsékelnek. Valószínűsítik, hogy a kacsacsőrű emlős mérge közvetlenül a fájdalomreceptorokra hat. A részlegesen vízi életmód eredményeként ujjai között úszóhártya alakult ki. A vízben főleg lapos, a hódokéra emlékeztető farkával hajtja magát. A kacsacsőrű emlős úszás közben nemcsak szemét csukja be, de orrlyukait és fülét is szorosan bezárja, miközben csőrét oldalirányban ide-oda ingatja (ezt szakkád mozgásnak nevezik).
- 10 hónapos baba darabos ete.com
- Osztrák-Magyar Monarchia
- Gorenje bm 300 x mikrohullámú sütő
- Index - Tech-Tudomány - A szemünk láttára tűnik el csendben a kacsacsőrű emlős
- Szulejmán 1 évad 5 resa.com
- Index - Tech-Tudomány - A kihalás szélére sodródott a kacsacsőrű emlős
16. Ornithorhynchidae Onlinepublikation als PDF Bernhard Grzimek: Grzimeks Tierleben. Bd 10. Säugetiere 1. Droemer Knaur, München 1967, Bechtermünz, Augsburg 2000. ISBN 3-8289-1603-1 Ann Moyal: Platypus. The Extraordinary Story of How a Curious Creature Baffled the World. Smithsonian Press, Washington DC 2001. ISBN 1-56098-977-7 Ronald Strahan: Mammals of Australia. Smithsonian Press, Washington DC 1996. ISBN 1-56098-673-5 További információk [ szerkesztés] A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 7. ) Emlős is, hüllő is, madár is – elkészült a kacsacsőrű emlős géntérképe (Index, 2008. május 8. ) Taxonazonosítók Wikidata: Q15343 Wikifajok: Ornithorhynchus anatinus ADW: Ornithorhynchus_anatinus ARKive: ornithorhynchus-anatinus BOLD: 27252 EoL: 323858 Fossilworks: 166835 GBIF: 2433376 iNaturalist: 43236 IRMNG: 10218352 ITIS: 552524 Vörös lista: 40488 MSW: 10300020 NCBI: 9258
Ez azt jelenti, hogy a kacsacsőrű emlős a jelenleg neki otthont adó területek 40 százalékán kihalhat a becslések szerint. A kacsacsőrű emlősöket fenyegető veszélyhez hozzájárulnak többek között a klímaváltozáshoz köthető események, mint a száraz időszakok időtartamának és gyakoriságának növekedése, a nem fenntartható vízhasználat, az élőhelyeik tönkretétele, a talaj termőterületté alakítása. Szintén fenyegetést jelentenek az invazív ragadozó fajok, köztük a rókák. A Természetvédelmi Világszervezet (IUCN) vörös listáján jelenleg a mérsékelten fenyegetett kategóriába tartozik a faj, de a rá leselkedő veszélyek miatt egyre nagyobb a kihalás esélye, így a sebezhető kategóriába kerülhet. A tudósoknak nincs sok információjuk a kacsacsőrű emlős populációjának megoszlásáról vagy méretéről, mivel az állat éjszakai, illetve félig vízi életmódot él. Egy 2018-as országos kockázatértékelés szerint a populációja nagyjából 300 ezerről 200 ezerre esett vissza az egész országban az európai gyarmatosítás óta.
Az első (akkor még csak preparált) példányt, pontosabban annak is a szőrméjét és a csontvázát John Hunter kapitány, az akkori Új-Dél-Wales (Ausztrálián létesített első európai gyarmat) második kormányzója küldte Angliába, 1798-ban. A korabeli brit tudósok – teljesen érthető módon – először el sem akarták hinni, hogy amit kaptak, az egy létező állattól származik. Arra gondoltak, hogy egy vidra törzsére egy hód farkát és egy kacsa csőrét preparálták heccnek szánva. Rá következő évben George Kearsley Shaw angol botanikus és zoológus írta le először a Naturalist's Miscellany című, állatokról szóló (csoda szépen illusztrált) művében. Erre még "rátettek egy lapáttal" az aranyásók elbeszéléseik, hogy látták a nőstényeket tojást rakni. Később, jobb állapotban megmaradt példányok után az angol tudósok hitetlenkedve bár, de elfogadták, hogy ilyen állat is létezhet. Egy kis nevezéktan A kacsacsőrű emlős angol neve, a 'platypus' a görög πλατύπους (platupous) szóból ered, ami 'lapos lábút' jelent. A tudományos latin neve, a Ornithorhynchus anatinus görög és latin eredetű: a görög ορνιθόρυγχος ( ornithorhynkhos) 'madárcsőr' és a latin anatinus, azaz 'kacsa' szavakból áll össze.
Fosszíliák alapján úgy tűnik, hogy az emlősök ezen csoportja a mezozoikum során jelent meg. Ausztrália különleges, ősi jellegű fajokból álló állatvilága azért maradhatott fenn, mert kontinens a mezozoikum vége óta elkülönült más földrészektől. Ausztrália egykor a Nagy Déli Kontinens ( Gondwana) részét alkotta, amelyhez a mai Új-Guinea, India, Antarktisz, Afrika és Dél-Amerika is tartozott. Jelenleg ősi jellegű emlősök Ausztrálián kívül Észak - és Dél-Amerikában találhatók: más földrészeken vagy az éghajlat vált zorddá (Antarktisz), vagy a méhlepényes emlősök szorították ki az ősi jellegű emlősöket. Források [ szerkesztés] Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 Majer József: Ausztrália az állatrezervátum in Búvár Évkönyv 3, pp. 122–128., Móra Ferenc Könyvkiadó, 1987. R. Dawkins: Az Ős meséje, Partvonal Kiadó, Budapest, 2006. M. L. Augee: Platypus and Echidnas. The Royal Zoological Society, New South Wales 1992. ISBN 0-9599951-6-1 T. R. Grant: Fauna of Australia.
A mostani kutatásban ezt a lyukat próbálták meg betömni a kutatók: 258 évnyi dokumentumon rágták át magukat, hogy a lehető legtöbbet derítsék ki az állat múltbéli populációjának méretéről és elhelyezkedéséről. Az így kinyert számokat aztán összehasonlították a modern adatokkal, köztük a PlatypusSPOT -ban találhatóakkal is, melynek segítségével minden ausztráliai becsatlakozhat a különleges állatok megmentésére tett kísérletbe. Az persze egyértelmű volt, hogy ennyire változékony adatok alapján még mindig nem lehet pontosan megmondani, hogy mennyire csökkent le a kacsacsőrű emlősök száma, de a trendek egyértelműen szignifikáns csökkenést mutattak. A kutatás alapján a vízgyűjtők 41, 4 százalékában 10 éve, 12, 8 százalékában pedig 20 éve nem láttak már kacsacsőrű emlőst, és olyan élőhelyek váltak szinte teljesen kihalttá, ahol száz éve még több tucat állattal lehetett találkozni egy nap alatt. Az olyan állatok esetében, melyek populációjának csökkenése még azelőtt kezdődött, hogy az ökológusok elkezdték volna komolyabban vizsgálni őket, az ilyen történeti megfigyelések rettentően értékesek.
Vastag bőrből lévő csőrük segítségével érzékelik az áldozat mozgása által keltett hullámokat. Lakóhelyük szárazon van: üregüket a folyók partoldalába vájják. A nőstények gömb alakú, fehér, lágyhéjú tojásokat raknak, és testük melegével költik ki őket. A csupaszon és vakon születő apró kacsacsőrű emlősöket a mamájuk tejjel táplálja. Ezt azonban nem emlőből szopizzák ki (mint például a kiskutyák), hanem a mama hasi bőre alól szivárog elő, akárcsak a mi bőrünkből az izzadtság. Fokozottan védett faj. Egyre kevesebb van belőlük. Ennek egyik oka, hogy az élőhelyükül szolgáló folyók, tavak az emberi tevékenység (mezőgazdasági és ipari termelés, ivóvízfogyasztás) miatt szennyeződnek, vízszintjük csökken. Emellett mára egy eddig előnyös tulajdonságuk is veszélyforrássá vált számukra. Vastag, tömött bundájuk évmilliókon át védte őket a hidegtől, de terhükre van most, mikor a Föld légkörének hőmérséklete évről évre emelkedik. Nem kacsa: a KACSA A kacsacsőrű emlősben és a kacsában annyi a közös, hogy hasonlít egymásra a "csőrük" és a lábuk.
